Albertirsán és a környező vidéken végzünk természetvédelmi tevékenységet
Mesterséges odútelepek
Költőládákat és odúkat helyezünk ki, hogy a környéken előforduló védett madaraknak megfelelő szaporodóhelyet biztosítsunk.
Az öreg, odvas fákat az erdőkben és udvarokban ritkán hagyják lábon, ám egyes madárfajok kizárólag ilyen helyeken fészkelnek. Ezeket az odvas fákat pótoljuk a mesterséges odúkkal.
2014-óta gondozott odútelepünk mesterséges madárlakásaiból több mint 1200 szalakóta, több mint 600 vörös vércse repült ki.
Vércse költőládák
A vörös vércse egyik legismertebb ragadozómadarunk, ami még Budapest belvárosában is költ. Mivel fészket nem épít, mesterséges fészekalapokkal, illetve speciális költőládákkal lehet segíteni megtelepedését. Agrárkörnyezetben magasabb fákra, városokban tornyokra, magas épületekre célszerű költőládát kihelyezni. A hazai állomány jelentős része elvonul, a telet tőlünk délre tölti, de északi madarak, valamint az idősebb példányok nálunk telelnek át.
Forrás: mme.hu
„D” odúk szalakóta, kuvik és füleskuvik számára
2015-ben 50db, majd 2017-ben további 50db odút helyeztünk ki szalakóták számára. Ezekben az odúkban talál költőhelyet többek között a kuvik, a füles kuvik, a seregély, a széncinke, esetenként a búbos banka, de költött már ezekben vörös vércse is. 2013 előtt 3-5 pár szalakótáról tudtunk Albertirsa környékén, de az állomány mára 37-40 párra nőtt. A szalakóta (Coracias garrulus) eszmei értéke 500000Ft.
A füleskuvik (Otus scops) egyetlen olyan nálunk költő bagolyfaj, amely vonuló. Eszmei értéke 100000Ft Tollazata a fa kérgéhez hasonló, ezért jól el tud rejtőzni a fák lombkoronájában. Éjjel aktív. Tollfüleit nyugalmi állapotban lelapítja. Mivel a rovarok száma erősen befolyásolja a költési sikert és a fészekalj nagyságát, ezért a növényvédő szerek csökkentésével, valamint mesterséges költőodúk kihelyezésével növelhetjük az állományt.
Élőhelye, költése:
A fészekalj nagysága 3-6 tojásból áll, melyeken csak a tojó kotlik. A sűrű, zárt, nagy kiterjedésű erdőket elkerüli. Az alföldi, dombsági mozaikos területek fészkelője. Évente egyszer költ, de az első fészekalj elpusztulása esetén pótköltésbe kezdhet. Hazánkban a felhagyott gyümölcsösökben, szőlőben, telepített fenyvesekben költ. Odúlakó faj, előszeretettel foglalja el a szalakótáknak kihelyezett „D” típusú odúkat.
Forrás: mme.hu
D-odúk
Ebbe az odúba a szalakóta jól megtelepíthető, de használható seregély és néhány harkályfaj számára is. Berepülőnyílása kb. 50 mm átmérőjű, alapterülete legalább 15×15 cm.
Ismeretterjesztő táblák
Számos ismeretterjesztő táblát helyeztünk ki a természetismereti bemutatóhelyeken és tanösvények mentén
Darázs-garázs
Itt találod a táblákat a terepen:
Faültetés
Az invazív fajok visszaszorításával párhuzamosan igyekszünk elősegíteni az őshonos vegetáció visszatérését a természetvédelmi területre.
2023 tavaszán 180 db, 2024 őszén, több mint 250 db különböző korú, méretű és fajú facsemetét ültettünk el a Dolina-völgyben. Az új állományt illesztettük a völgy erdőtársulásához, figyelembe véve a különböző lombkorona szinteket is.
Invazív növények visszaszorítása
Az invazív növényfajok a helyi ökoszisztámára olyan hatással vannak, hogy megjelenésükkel gátolják az őshonos fajok növekedését, szaporodását, terjeszkedésükkel csökkentik a biologiai sokféleséget.
A mi területünkön ilyen növények pl. a mirigyes bálványfa, a cserjés gyalogakác, a fehér akác, a magas aranyvessző, a nyugati ostorfa, a keskenylevelű ezüstfa, a turkesztáni szil, a közönséges selyemkóró, az ürömlevelű parlagfű vagy a zöld juhar.
Erről bővebben is olvashatsz az Ádáz ellenségeink, avagy amit az inváziós növényekről tudni érdemes című kiadványunkban:
Természetvédelmi kaszálás
A Dolina-völgy külöleges, már csak kevés helyen fellelhető tatárjuharos lösztölgyes társulásának szerkezetét veszélyezteti a legeltetés és a kaszálás felhagyása, melyeknek hiányában a terület becserjésedik.
Már több mint 20 éve, évi 1-2 alkalommal természetvédelmi kaszálást hajtunk végre a Dolina-völgyben annak érdekében, hogy fenntartsuk a tavaszi hérics és tarka sáfrány élőhelyét. Így több mint 10 ezer sáfrány virágozhat évente, melyeknek eszmei értéke 20 millió forint. A domboldalak kaszálása nélkül mára ez az állomány néhány száz példányra zsugorodott volna.
A gyurgyalagos partfala előtti területen is rendszeres kaszálás történik, ami lehetővé teszi, hogy a gyurgyalagok a repülő rovarokat levadászhassák.
Gyurgyalagos védelme
A Golyófogó-völgy 1976 óta élvez természetvédelmi oltalmat az ott található természeti értékek miatt, ám a völgy végében található Gyurgyalagos csak 2008-ban lett védett.
A kezelés hiányában megjelentek különböző inváziós és gyomfajok, de 2009-ben a közeli szeméttelep rekultivációjjával párhuzamosan a lösz partfalról eltávolították a begyomosodott talajréteget, a költésre alkalmas partfal területe így megnőtt. Címermadarunk élőhelye a közbenjárásunkra újulhatott meg. A rekultiváció előtt 30-50 pár gyurgyalag fészkelt a területen, míg manapság az elmúlt évek során végzett gyurgyalag-monitorozás alapján a költőpárok száma megközelítőleg 250, ami európai viszonylatban is jelentős költőtelepé teszi a helyszínt. A partfal természetvédelmi értéke kb. 50 millió forint. A partfal előtti területen rendszeres kaszálás történik, ami lehetővé teszi, hogy a gyurgyalagok a repülő rovarokat levadászhassák. Kiszáradt fák kerültek leásásra, amelyre kiülve a madarak lesből kaphatják el zsákmányukat, illetve megpihenhetnek a költőüreg ásása közben.
Madárgyűrűzés
Rendszeresen tartunk madárgyűrűzéseket.
Gyurgyalagokat, szalakótákat, füleskuvikokat jelölünk meg, hogy nyomon követhessük a mozgásukat.
A madárgyűrűzés alapvetően egy tudományos kutatási módszer, amelyet tudományos és természetvédelmi kérdések és problémák vizsgálatára használnak.
A madárgyűrűzési módszer alkalmazásának főbb tudományos céljai:
1. A vizsgált állományok vonulási, telelési, fészkelési területeinek azonosítása.
2. A vizsgált (fészkelő, vonuló és telelő) állományok nagyságának, szaporodási, élettartam és diszperziós jellemzőinek becslése. Ezen változások okainak megismerése szempontjából kiemelkedően fontos a standard módszerekkel történő mintagyűjtés. Ebben kiemelkedő szerepet játszanak a madárgyűrűző állomások, CES program, valamint a célzott kutatások.
3. A befogott vagy megkerült egyedek biometriai adatainak és megkerülési körülményeinek gyűjtése és feldolgozása. A biometriai adatok jelentősen növelhetik a gyűrűzés révén végzett adatgyűjtésen alapuló tudományos elemző munka hatékonyságát, főként ha a mért egyedek státusza (mely fészkelő, vonuló, telelő állományhoz tartozik) ismert.
Földikutya élőhelyének védelme
A földikutya albertirsai jelenlétére csak 2017-ben derült fény. Az itt élő délvidéki földikutya (Nannospalax montanosyrmiensis veszélyeztetett rágcsálófaj, a világon csak mintegy 400 egyedéről tudunk, 3 különböző élőhelyen.
Az állat a száraz, homokos síkságokat, sztyeppréteket, mezőket és mezőgazdasági területeket kedveli, azonban élőhelye előbb a járatait felbolygató, egyedeit elpusztító mélyszántásnak, később az építkezéseknek köszönhetően egyre inkább visszaszorulóban van. (Forrás: agroinfó)
A faj megismertetése a nagyközönséggel természetismereti bemutatóházunk legfőbb célja.
Albertirsai telepének egyedszáma 80-100-ra becsülhető, ez az állomány a faj eddigi legészakibb előfordulási helye. Érdekesség, hogy a délvidéki földikutya 1,8 millió éve, a Kárpát-medencében alakult ki, jellemzően a Duna-Tisza-köze földikutyája. A fajt csak 1973-ban írták le, a Vajdaságban, első hazai állományát 2008-ban találták meg.
A földikutyák rendkívül rejtett életet élnek a föld alatti járataikban. Kinézetük alapján semmilyen más állatra nem hasonlítanak: se fülük, se farkuk, se szemük nincs. Hatalmas metszőfogaikkal ássák a járatokat, melyeket a fejükkel döngölnek simára. Étrendjük kizárólag a növények föld alatt megtalálható részeiből áll.
Albertirsai felfedezése óta a szakemberek rendszeresen látogatják a területet a faj kutatása és védelme érdekében. A kutatásban csoportunk is tevőlegesen részt vesz, segítve a szakemberek munkáját. Hatásunkra a lakosság egyre nagyobb ismeretet szerez a környezetünk természeti értékeiről.
Emlékfák Albertirsa híres személyiségeinek
1999-ben indított kezdeményezésünk keretében öreg tölgyfákat nevezünk el a Dolina-völgyben Albertirsához kötődő híres emberekről. Munkásságuk a fák melletti emléktáblán olvasható.
Emlékfát kaptak:
Hidvégi Hock Lajos (1999)
Budapest, 1909.06.28 – Cegléd, 1994.08.01
Szigorú, de igazságos tanító hírében állt.
Budapesten született, de csaknem egész élete Albertirsához kötődött.
1930-ban került Albertibe, egy fiatalon elhunyt kolléga helyére, az előtte nemsokkal átadott és a Klebersberg népiskolai program keretében létrehozott állami iskolába. Emelett párhuzamosan az irsai polgári iskolában is oktatott testnevelést.
A II. világháború alatt az első magyar hadseregben Markóczy tábornok segédtisztjeként szolgált.Kiváló művész és művelődéstörténész is volt, helytörténeti monográfiák, többek között a Pusztabokrok, a Regélő falvak írója. Móra Ferenccel közösen végzett régészeti kutatásaival beírta magát a környék történetébe. A Pest Megyei Hírlapban háromszáz művelődéstörténeti cikke jelent meg. Rendszeresen publikált a Honismeret és a Múzsák c. folyóiratokban, de jelentek meg cikkei a Magyar Nemzetben, az Élet és Tudombányban is.
A mikebudai általános iskola 2005. március 14-én felvette e Hidvégi Lajos nevet.
Fáradalmait a Bicskei úti szőlőjében pihente ki, ahova Ceglédre költözése után is visszajárt.
Turi Péter
Alberti, 1931.08.16. – Budapest, 2019.05.19.
Mindig büszkén mesélte, hogy itt, a Dolina-völgyben lévő majorban született
Szülei uradalmi cselédek voltak, így élete során a társadalmi státuszában hatalmas előrelépést ért el.
Érettségi után a szegedi szakképzőbe veszik fel, ahonnan a moszkvai Lomonoszov Egyetemre akp ösztöndíjat, ahol 1957-ben a természettudományi karon diplomázik.
1958-tól egy évtizeden át a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Kar Dékáni Hivatalát vezeti, 1968-1985 között a Központi Múzeumi Igazgatóság helyettes vezetője és egyben a múzeumok területén működő fegyveres őrségek központi irányító parancsnoka.
E feladatokhoz kapcsolódóan kapta meg azt a megbízást 1978-ban, hogy szervezze meg a Szent Korona és a koronázási jelvények parlamentbeli átadás-átvételének technikai lebonyolítását és őrzését. Haláláig erre a feladatára volt a legbüszkébb.
1985-től a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgató-helyetteseként dolgozott.
Pályafutása alatt a Haza Szolgálatáért arany, a Munka Érdemrend ezüst, a Közbiztonság Érdemrend arany fokozatát vehette át. Albertirsa 2001-ben díszplgári címet adományozot tneki.
Az Albertirsa Barátainak Köre 1987-es megalakulásokor az egyesület őt választotta első elnökévé, majd leköszönésekor a tagság az „örökös tisztelebeli elnök” tisztséggel ruházta fel.
Zólyomi Bálint
Pozsony, 1908.05.31 – Budapest, 1997.09.21.
Kutatásai hatására lett a Dolina-völgy védetté nyilvánítva.
Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen kezdte és a Debereceni Tudományegyetemen fejezte be 1931-ben.
1954-ben az MTA vácrátóti Botanikai Kutatóintézetének igazgatójává nevezték ki, s ezt a posztot 1977-es nyugdíjba vonulásáig töltötte be. Ezt követően az intézmény tudományos tanácsadójaként tevékenykedett.
Kutatói tevékenységének minden terüeltén kiemelkedőt nyújtott. A Közép-dunai flóraválasztó kimutatásával a Kárpát-medence növényföldrajzának egyik mindmáig érvényes alaptételét fektette le.
Kutatásai során elemző tanulmányokat írt az Albertirsa határában található erdei és mezei növényvilágról. Kutatásai hatással voltak arra a helyi kezdeményezésre, hogy a Dolina-völgy valamint a Hársas-völgy természetvédelmi területté való nyilvánításáról, megóvásáról hatóságilag gondoskodjanak.
1970 óta volt tagja az MTA-nak. A Nemzetközi Biológiai Unió Végrehajtó Bizottságában is tisztséget töltött be.
1955-ben a Kossuth-díjat, 1991-ben pedig a Pro Natura emlékérmet vehette át munkássága elismeréseként.
Szuda Pál
Alberti, 1923.10.06 – Albertirsa, 2007.06.28
Apai ági őse (ugyancsak Szuda Pál), egyike volt azoknak a betelepülőknek, akik 1711-ben a Felvidékről népesítették be Albertit.
Albertin, földműves családban született. Cegléden, a Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett 1943-ban, majd a Debreceni Agrártudományi Egyetemre iratkozott be. Itt 1948-ban kitűnő okleveles mezőgazda diplomát szerzett.
Munkát csak két évvel később kapott, az alberti gépállomáson, majd Nyáregyházán lett tsz-elnök.
Innen a monori, majd a ceglédi Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályára került. 1966-ban meghívták az Albertirsai Dimitrov TSZ-be főmezőgazdásznak. 1981-ben a Dánszentmiklósi Micsurin és az Albertirsai Dimitrov TSZ egyesülése után elnökhelyettes lett.
1983-ban történt nyugdíjbavonulását követően szerteágazó szakmai tudásával sokaknak nyújtott segítséget.
Az 1987-ben alakult „Albertirsa Barátainak Köre” alapító tagja, szervezője és lelkes irányítója volt.
Érdemei elismeréséül az önkormányzat „Albertirsáért” éremmel tüntette ki.
Szántó József
Újkígyós, 1922.09.15. – Albertirsa, 2004.09.06.
„Fáklyás” a tanyavilágban.
20 évesen Szegeden Népfőiskolai tanító oklevelet kapott, majd Irsán a Római Katolikus Elemi Iskolában kezdte meg munkáját.
1952-62 között a Homokrészi Iskolában volt tanító. Az ott töltött évek alatt az iskola tanítója és mindenese volt. Fáradhatatlanul dolgozott a tanyasi gyerekekért, a Homokrész ekkor élte a virágkorát.
Olyan típusú régi tanítónak vallotta magát, aki egy faluközösség életébe beilleszkedve vállalta a falu ügyének szolgálatát, népének megbecsülését és tiszteletét.
Ezt követően a Művelődési Ház igazgatója lett, ahol ifjúsági klubot szervezett és színjátszó csoportot vezetett. Atlétikai múltjából adódóan (országos atlétikai bajnok) a falu sportéletében is fontos vezető szerepet vállalt. Sokoldalú közösségi szerepvállalásából az egyik: a Daloskör társkarmestere, majd vezetője lett.
1970-től folyamatosan kutatta és könyvekbe foglalva megírta a község történtetét, melyből a legismertebb Albertirsa képes krónikája.
1986-ban „Albertirsáért” címen községi elismerésben részesült. 2000-ben Albertirsa Díszpolgára lett. 60 éven át szolgálta Albertirsát.
Tabányi Mihály
Pilis, 1921.02.01 – Budapest, 1919.07.02.
Bár Pilisen született, de gyökerei teljes egészében Albertirsához kötötték.
Zenei pályafutását klasszikus muzsikával kezdte: 9 éves koráig hegedülni tanult, majd zongorán folytatta a tanulmányait. Hét évig volt Louis Bobula harmonikaművész tanítványa, első harmonikaversenyét 1940-ben nyerte meg, ezt a győzelmet zsinórban követte hét hazai és nemzetközi verseny.
1946-tól állandó szereplője a rádiónak, az akkori technikai adottságok miatt mindig élőben kellett zenélnie. Korának sok ismert hírességét kísérte zenekarával. Játékát több száz hangfelvétel őrzi.
Többször koncertezett a tengerentúlon. 1976-ban az Egyesült Államok alapításának 200. évfordulóján a washingtoni Kennedy Centerben játszott együtt Doris Dayjel és Les Paullal.
Páratlan karrierje révén bejárta a világot, ám közben újra és újra visszatért Albertirsára, az Albertirsa Barátainak Körének az 1987-es megalakulása óta a tagja volt. Albertirsa Önkormányzata 2001-ben díszplgári címet adományozott Neki. A Harmonikások Országos Társasága 2016-ban február elsejét, a születésnapját, a Magyar Harmonikások Napjává nyilvánította.
A Harmonikakirály életének 98. évében távozott el közülünk.
Tessedik Sámuel (2000)
(az emléktábla megsemmisült, pótlása folyamatban)
Szeleczky Márton
(az emléktábla megsemmisült, pótlása folyamatban)
Dr. Varga János (2001)
(az emléktábla megsemmisült, pótlása folyamatban)
Forrás: Szántó József: Albertirsa képes krónikája – helytörténeti olvasmányok
További munkáink
Madárbarát mintakert
Egy tagunk közreműködésével madárbarát kert és mesterséges odútelep jött létre Cegléden. A védett vércse és szalakóta madaraink számára okúk és költőládás (összesen 20 db) lettek kihelyezve a Gerje-patak mentén, így biztosítva az öreg fák hiánya miatt a természetben már ritkán fellelhető költőhelyet. A Gubody parkban kialakított Madárbarát Mintakert (7 madárodú, egy madáretető és egy denevérláda) pedig reményeink szerint népszerűsíti a természetvédelmi eszközök alkalmazását a kertekben, valamint felhívja a figyelmet a természeti értékeink megóvására.
Esőház
Folyamatosan gondozzuk a Dolina-völgyi esőházat és környékét
Emlékhely elhunyt szeretteinknek, csoporttársainknak
