Természetvédelmi munkák

Vércse költőládák

A vörös vércse egyik legismertebb ragadozómadarunk, ami még Budapest belvárosában is költ. Mivel fészket nem épít, mesterséges fészekalapokkal, illetve speciális költőládákkal lehet segíteni megtelepedését. Agrárkörnyezetben magasabb fákra, városokban tornyokra, magas épületekre célszerű költőládát kihelyezni. A hazai állomány jelentős része elvonul, a telet tőlünk délre tölti, de északi madarak, valamint az idősebb példányok nálunk telelnek át.

Forrás: mme.hu

„D” odúk szalakóta, kuvik és füleskuvik számára

2015-ben 50db, majd 2017-ben további 50db odút helyeztünk ki szalakóták számára. Ezekben az odúkban talál költőhelyet többek között a kuvik, a füles kuvik, a seregély, a széncinke, esetenként a búbos banka, de költött már ezekben vörös vércse is. 2013 előtt 3-5 pár szalakótáról tudtunk Albertirsa környékén, de az állomány mára 37-40 párra nőtt. A szalakóta (Coracias garrulus) eszmei értéke 500000Ft.

A füleskuvik (Otus scops) egyetlen olyan nálunk költő bagolyfaj, amely vonuló. Eszmei értéke 100000Ft Tollazata a fa kérgéhez hasonló, ezért jól el tud rejtőzni a fák lombkoronájában. Éjjel aktív. Tollfüleit nyugalmi állapotban lelapítja. Mivel a rovarok száma erősen befolyásolja a költési sikert és a fészekalj nagyságát, ezért a növényvédő szerek csökkentésével, valamint mesterséges költőodúk kihelyezésével növelhetjük az állományt.

Élőhelye, költése:

A fészekalj nagysága 3-6 tojásból áll, melyeken csak a tojó kotlik. A sűrű, zárt, nagy kiterjedésű erdőket elkerüli. Az alföldi, dombsági mozaikos területek fészkelője. Évente egyszer költ, de az első fészekalj elpusztulása esetén pótköltésbe kezdhet. Hazánkban a felhagyott gyümölcsösökben, szőlőben, telepített fenyvesekben költ. Odúlakó faj, előszeretettel foglalja el a szalakótáknak kihelyezett „D” típusú odúkat.

Forrás: mme.hu

D-odúk

Ebbe az odúba a szalakóta jól megtelepíthető, de használható seregély és néhány harkályfaj számára is. Berepülőnyílása kb. 50 mm átmérőjű, alapterülete legalább 15×15 cm.

Ismeretterjesztő táblák

Számos ismeretterjesztő táblát helyeztünk ki a természetismereti bemutatóhelyeken és tanösvények mentén

Itt találod a táblákat a terepen:

(Ha nem nyílik meg a térkép, kattints ide!)

Faültetés

Az invazív fajok visszaszorításával párhuzamosan igyekszünk elősegíteni az őshonos vegetáció visszatérését a természetvédelmi területre.

2023 tavaszán 180 db, 2024 őszén, több mint 250 db különböző korú, méretű és fajú facsemetét ültettünk el a Dolina-völgyben. Az új állományt illesztettük a völgy erdőtársulásához, figyelembe véve a különböző lombkorona szinteket is.

Invazív növények visszaszorítása

Az invazív növényfajok a helyi ökoszisztámára olyan hatással vannak, hogy megjelenésükkel gátolják az őshonos fajok növekedését, szaporodását, terjeszkedésükkel csökkentik a biologiai sokféleséget.

A mi területünkön ilyen növények pl. a mirigyes bálványfa, a cserjés gyalogakác, a fehér akác, a magas aranyvessző, a nyugati ostorfa, a keskenylevelű ezüstfa, a turkesztáni szil, a közönséges selyemkóró, az ürömlevelű parlagfű vagy a zöld juhar.

Erről bővebben is olvashatsz az Ádáz ellenségeink, avagy amit az inváziós növényekről tudni érdemes című kiadványunkban:

Nézd meg a kiadványainkat!

Természetvédelmi kaszálás

A Dolina-völgy külöleges, már csak kevés helyen fellelhető tatárjuharos lösztölgyes társulásának szerkezetét veszélyezteti a legeltetés és a kaszálás felhagyása, melyeknek hiányában a terület becserjésedik.

Már több mint 20 éve, évi 1-2 alkalommal természetvédelmi kaszálást hajtunk végre a Dolina-völgyben annak érdekében, hogy fenntartsuk a tavaszi hérics és tarka sáfrány élőhelyét. Így több mint 10 ezer sáfrány virágozhat évente, melyeknek eszmei értéke 20 millió forint. A domboldalak kaszálása nélkül mára ez az állomány néhány száz példányra zsugorodott volna.

A gyurgyalagos partfala előtti területen is rendszeres kaszálás történik, ami lehetővé teszi, hogy a gyurgyalagok a repülő rovarokat levadászhassák.

Gyurgyalagos védelme

A Golyófogó-völgy 1976 óta élvez természetvédelmi oltalmat az ott található természeti értékek miatt, ám a völgy végében található Gyurgyalagos csak 2008-ban lett védett.

A kezelés hiányában megjelentek különböző inváziós és gyomfajok, de 2009-ben a közeli szeméttelep rekultivációjjával párhuzamosan a lösz partfalról eltávolították a begyomosodott talajréteget, a költésre alkalmas partfal területe így megnőtt. Címermadarunk élőhelye a közbenjárásunkra újulhatott meg. A rekultiváció előtt 30-50 pár gyurgyalag fészkelt a területen, míg manapság az elmúlt évek során végzett gyurgyalag-monitorozás alapján a költőpárok száma megközelítőleg 250, ami európai viszonylatban is jelentős költőtelepé teszi a helyszínt. A partfal természetvédelmi értéke kb. 50 millió forint. A partfal előtti területen rendszeres kaszálás történik, ami lehetővé teszi, hogy a gyurgyalagok a repülő rovarokat levadászhassák. Kiszáradt fák kerültek leásásra, amelyre kiülve a madarak lesből kaphatják el zsákmányukat, illetve megpihenhetnek a költőüreg ásása közben.

Madárgyűrűzés

Rendszeresen tartunk madárgyűrűzéseket.
Gyurgyalagokat, szalakótákat, füleskuvikokat jelölünk meg, hogy nyomon követhessük a mozgásukat.

Mire jó a madárgyűrűzés?

A madárgyűrűzés alapvetően egy tudományos kutatási módszer, amelyet tudományos és természetvédelmi kérdések és problémák vizsgálatára használnak.

A madárgyűrűzési módszer alkalmazásának főbb tudományos céljai:
1. A vizsgált állományok vonulási, telelési, fészkelési területeinek azonosítása.
2. A vizsgált (fészkelő, vonuló és telelő) állományok nagyságának, szaporodási, élettartam és diszperziós jellemzőinek becslése. Ezen változások okainak megismerése szempontjából kiemelkedően fontos a standard módszerekkel történő mintagyűjtés. Ebben kiemelkedő szerepet játszanak a madárgyűrűző állomások, CES program, valamint a célzott kutatások.
3. A befogott vagy megkerült egyedek biometriai adatainak és megkerülési körülményeinek gyűjtése és feldolgozása. A biometriai adatok jelentősen növelhetik a gyűrűzés révén végzett adatgyűjtésen alapuló tudományos elemző munka hatékonyságát, főként ha a mért egyedek státusza (mely fészkelő, vonuló, telelő állományhoz tartozik) ismert.

Földikutya élőhelyének védelme

A földikutya albertirsai jelenlétére csak 2017-ben derült fény. Az itt élő délvidéki földikutya (Nannospalax montanosyrmiensis veszélyeztetett rágcsálófaj, a világon csak mintegy 400 egyedéről tudunk, 3 különböző élőhelyen.

Az állat a száraz, homokos síkságokat, sztyeppréteket, mezőket és mezőgazdasági területeket kedveli, azonban élőhelye előbb a járatait felbolygató, egyedeit elpusztító mélyszántásnak, később az építkezéseknek köszönhetően egyre inkább visszaszorulóban van. (Forrás: agroinfó)

A faj megismertetése a nagyközönséggel természetismereti bemutatóházunk legfőbb célja.

Albertirsai telepének egyedszáma 80-100-ra becsülhető, ez az állomány a faj eddigi legészakibb előfordulási helye. Érdekesség, hogy a délvidéki földikutya 1,8 millió éve, a Kárpát-medencében alakult ki, jellemzően a Duna-Tisza-köze földikutyája. A fajt csak 1973-ban írták le, a Vajdaságban, első hazai állományát 2008-ban találták meg.